2025. augusztus 1-től 2025. augusztus 4-ig az 5. számú Gyermekotthon Fecskefészek Lakásotthonának szervezésében 8 fő gondozott számára biztosítottunk táborozási lehetőséget Répáshután, a Bükk szívében. A 8 fő gondozott gyermek mellett két fő felnőtt kísérő vett részt a programon.
A korai indulás ellenére a táborozók lelkesek, vidámak voltak, és habár a szerpentines út kissé fel is kavarta néhányuk gyomrát, mégis mindenki aktívan közreműködött a tábor kialakításában. Ennek helyéül a Répáshután található Erdei Kemping és Faházak nevű kemping szolgált, ahol a Generali-pályázat keretében vásárolt két sátorban, nemek szerint bontva, 4-4 gyermek alhatott.
A tábor kialakítása után ismertettük a programot, a kempingezés általános szabályait, illetve a kirándulás idejére érvénybe állított ún. házirendet is. Ennek kapcsán szó esett a hulladék megfelelő kezeléséről, szelektíven való gyűjtéséről, az erdei sétákhoz és egyáltalán a kempingben való tartózkodáshoz illő viselkedésről, közös helyiségek használatáról, a takarékosságról, az esti tábortüzek biztonsági előírásairól és nagy vonalakban a Bükk-vidékről.
Ebédünk elfogyasztása után, melyet közösen készítettünk, rövid útra indultunk a falu fölötti Balla-barlangba. A falut elhagyva egy erősebb kaptató után megérkeztünk a hajdanán ősemberek által is látogatott helyre, ahol előkerültek a zseblámpák és beljebb merészkedtünk a tágas üreg sötétjébe. Alföldi gyerekek számára igazán izgalmas helynek bizonyult mindjárt az első napon. A barlangból visszatérve hozzáláttunk a vacsora elő-, illetve elkészítéséhez. A tűzrakáshoz szükséges fát, élesztéket a kemping területén lévő erdős területről gyűjtöttük, ezt követően pedig lehetőségük nyílt kipróbálni néhány tűzgyújtási módszert. Így megnéztük hogyan szíthatták akár a Balla-barlang ősemberei is egykoron tüzüket egy tűzgyalu segítségével, kipróbálták, milyen volt a Középkorban kovával és acéllal, és milyen egy modern eszköz segítségével, magnézium rúddal ma tüzet csiholni. Megtanultuk emellett a helyes, praktikus és biztonságos tűzrakás módjait is, és bár ez egy minden gyermek számára különösen izgalmas dolog szokott lenni, mégis mindenki fegyelmezetten viselkedett a tűz körül.
A kissé hűvösebb első éjszaka mindenkivel megtanította a hálózsák megfelelő használatát és másnap üde, jó hangulatú reggel köszöntött a táborozókra. A délelőtt során könnyű sétát tettünk a faluban, majd a kemping területén előkerültek a tollaslabdák, különféle játékok és akik szerették, kipróbálhatták az íjászatot is. A fegyelmezettséget, párhuzamosan több dologra való koncentrálást igénylő nyílvetés nagy népszerűségnek örvendett. Akik nem valamilyen szabadidős sporttal foglalták le magukat, azok segítettek az ebéd elkészítésében.
Ebéd után a Bükki Csillagda programjára mentünk, mely izgalmas interaktív kiállításon és előadásokon keresztül megismertetett bennünket a csillagászat mellett a Bükk-vidék természeti értékeivel is. A 3D-s vetítés különösen elvarázsolta a gyerekeket, így egy szalonnasütéssel zárva az estét, mindenki élményekkel telve bújhatott a hálózsákjába.
A harmadik napon, reggeli után a gyerekeket két csoportra osztottuk. Az egyik csapat gyalogtúrára indult a Bükk-fennsíkra, a másik pedig átbuszozott Lillafüredre. Mivel egész napos kirándulásról volt szó, így a lillafüredi csapat egy büfében oldotta meg az ebédeltetést, a túrázók pedig egy pihenőhelyen, egy magukkal vitt hobó-konyhán készítették el a meleg ételt. Emellett mindkét társaság szendvicsekkel, gyümölcsökkel és megfelelő mennyiségű folyadékkal felszerelten indult útnak. Kiváló alkalom volt ez gyakorolni a tervezést, a terhek közös megosztását, az együttműködést. A felfelé kaptató séta, az erdei környezet, a három nap élményei és a nyugodt légkör szálai összefonódva, láthatatlan vándorköpönyegként maguktól terültek a túrázók vállára, de ahelyett, hogy elcsigázták, földre nyomták volna a gyerekeket, inkább elvarázsolták őket. Egyre elcsendesedtek, de közben éberebbé váltak, s figyelni kezdtek az erdőre, egymásra, még arra is, hogy ne lépjenek az ágakra, ami zajt csaphatna. Észrevették, és már ők mutatták egymásnak az aljnövényzetben megbújó virágokat, a sütkérező rovarokat, a fák között csörtető őzeket. Igazi csoda volt.
Bőven délután volt, mire mindkét csoport visszatért a kempingbe. A három nap során több kiránduló csapat megfordult addig ott. Velük eleinte félénken, vagy inkább sehogy, de ezen a délutánon már egyre bátrabban teremtettek kapcsolatot táborozóink. A kempingezők általában nyitott, barátságos emberek, ez sokat segített lebontani azokat a képzelt, maguk által épített falakat, ami ezeket a gyerekeket elválasztja a többi embertől sok esetben, annyira, hogy végül még a külföldiekkel is kommunikáltak, barátkoztak. Persze kézzel-lábbal, gyenge angollal, vagy google-fordítóval, de nyitottan, barátságosan mégis.
Utolsó este sem maradhatott el a tűzrakás, minek hála egy kis Hortobágyot is csempésztünk a Bükkbe egy slambuc képében. Míg a vacsora készült megérkezett az eső is, ami az előrejelzések szerint végig ott ólálkodott, bár nyomát sem láttuk addig, hisz végig jó idő volt ránk. A sátrak jól vizsgáztak ebben is, mindenki megúszta szárazon, és az eső kopogása ellenére mindnyájan nyugodtan aludtak egész éjszaka.
A negyedik reggel kissé borongósan indult, de később kisütött a Nap is. Szisztematikusan összepakoltunk, elbontottuk és összecsomagoltuk sátrainkat, és felkészültünk a hazaútra.
“Ne menjünk még! Maradjunk pár napot!” - hangzott el néhányszor jólesően a pakolászás során, ami megerősített bennünket abban, hogy jól érezhették magukat a tábor idején a gyerekek, csakúgy, mint, amikor néhány nappal később visszanéztük a tábori fotókat. A hazaút szintén két csoportra bontva, mindenféle gond nélkül telt. Elemózsiát vittünk magunkkal, illetve az út során szereztünk még be.
Összességében egy sikeres, problémamentes és nagyon remélem, hogy némileg hosszú távon is hasznos programot sikerült lebonyolítani, aminek során a legnyűgösebbek is elfelejtkeztek méltatlankodni az esetleges kényelmetlenségeken, sőt azokat nem feltétlen kényelmetlenség, inkább izgalmas tényezőként élték meg. A viszonylag kis létszám természetesen kedvezett ennek, de szerencsések voltunk mind az időjárás, mind a helyszín, a helyiek, vagy a többi kiránduló hozzáállása tekintetében is. Végezetül, bízva abban, hogy a jövőben is szervezhetünk hasonló programokat, a gyerekek szavaival zárnám a beszámolóm: “Mikor mehetünk legközelebb?”
Varga Levente
Gyermekvédelmi asszisztens
